Hungarian Bible

Psalms 77

Psalms

Return to Index

Chapter 78

1

  Aszáf tanítása. &Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. 


2

  Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. 


3

  A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, 


4

  Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. 


5

  Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; 


6

  Hogy megtudja [azokat] a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak; 


7

  Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. 


8

  Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. 


9

  Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; 


10

  Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; 


11

  Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 


12

  Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. 


13

  Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. 


14

  Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. 


15

  Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. 


16

  Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: 


17

  Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; 


18

  És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. 


19

  És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 


20

  Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? 


21

  Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 


22

  Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, 


23

  És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 


24

  És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. 


25

  Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, 


26

  Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; 


27

  És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 


28

  És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. 


29

  Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. 


30

  Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 


31

  Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá; 


32

  Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. 


33

  Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 


34

  Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 


35

  És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; 


36

  És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. 


37

  De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; 


38

  Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 


39

  Azért eszébe vevé, hogy test ők, [és olyanok, mint] az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. 


40

  Hányszor keserítették őt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?! 


41

  És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. 


42

  Nem emlékeztek meg az ő kezéről, [sem] a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; 


43

  Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. 


44

  És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. 


45

  Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. 


46

  Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. 


47

  Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. 


48

  Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. 


49

  Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. 


50

  Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 


51

  És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. 


52

  Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. 


53

  És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. 


54

  És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. 


55

  És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. 


56

  De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; 


57

  Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. 


58

  Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. 


59

  Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. 


60

  És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; 


61

  Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. 


62

  És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. 


63

  Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. 


64

  Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. 


65

  Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; 


66

  És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. 


67

  Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; 


68

  Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. 


69

  És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök időre fundált. 


70

  És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. 


71

  A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. 


72

  És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel. 


Psalms 79

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: